Kb. fél éve én is beléptem a border collie gazdák sorába. És nagyon jó érzéssel tölt el. Előtte majdnem 14 évig skótjuhász kutyus gazdija voltam. Ezért nehéz volt a döntés számomra, hogy milyen kutyát is szeretnék. Egyben biztos voltam skótjuhászt újból nem, Ő egyszerűen tökéletes volt. A mai skótjuhászok valahogy mások, más irányba viték el a tenyésztést, ami nekem nem tetszik. Nézegettem a fajtákat, egyszercsak megláttam a border colliekat, tudtam, nekem ilyen kutya kell. Sok mindenben hasonlít egy skótjuhászra mind külsőleg, mind belsőleg, de egyben más is. Épp ettől oly különleges. Olvastam, böngésztem róla a leírásokat, hogy hogyan is kell gondozni, és hát úgye köztudott terelő kutya, sok mozgásigénnyel, ettől féltem a legjobban, hogy meg tudom-e majd úgy mozgatni, hogy az neki elég legyen és jól érezze magát. De döntöttem lesz, ami lesz, kutya kell.
Na ezek után megindult a keresés, hogy megtaláljam a megfelelő kiskutyust. Végül idén nyár elején rá találtam. Először fekete- fehéret szerettem volna, de sajnos annyit rágottunk rajta, hogy végül azokat lefoglalták. Így választottam két trikolor közül. A kis pufi lett a miénk. Nagyon boldog voltam mikor elhoztuk, nagyon vágytam már rá, és most végre itt van. Az úton nagyon jól viselkedett, azt leszámítva, hogy végig a karonban kellett tartanom, mert Ő nézni szerette volna, hogy merre is megyünk, hova megy Ő. Nagyon kifáradt az úton, hisz még csak 7 hetes volt, mikor elhoztuk.
Amint hazaértünk, evés, ivás és alvás.
Hát a mi közös életünk így kezdődött el.
