De rég is volt ez a nap, de minden egyes percére emlékszem. Miért is? Mert ekkor érkezett meg hozzánk az én édes, kicsi kiskutyám, aki azóta kissé megnőtt. Azt nem mondom, hogy megkomolyodott, eszetlen, nem kicsit. Életem egyik legszebb napja volt mikor letettem itthon az udvarban, most már tényleg van egy kutyánk! =) Azóta jó egy év telt el és imádom. Azt az okos kisfejét!
Egy kép, hogy milyen is volt Ő mikor elhoztunk és manapság milyen :)
A támadás után napról- napra egyre szebben, magabiztosabban sétáltunk. Hazafelé mindig nézett, hogy biztos arra megyünk, tuti. Igen arra! Már kezdtem is megnyugodni, hogy nem lesz semmi baj. Kiheverte. Aztán egyik nap nagyon felpörögtek a kiskutyák. Másnap hazafelé jövet a kapu alatt kidugta az egyik kutya a fejét. Sztem Zig azt hitte, hogy kijön. Így parázik ott, kicsit lapos kuszásban, minél gyorsabban menjünk onnan működik benne. De ezen nem is csodálkozom! És dolgozunk és dolgozunk rajta.
Szinte minden nap megyünk az utcára sétálni, és hát SAJNOS elkerülhetetlen, hogy emberekkel találkozzunk. Aztán a különfélébb megjegyzések vannak:
-" Elfáradt a kiskutyád?" -> Ezt nem igazán tudom hova rakni, mondom biztos. Ha ez neki olyan fontos információ. Végül nem közöltem vele, hogy pár km-es séta lókaka egy ilyen kutyának. De jól nevelt és visszafogott vagyok.
- " Ő a sétálós kutyus" -> Igen, otthon meg kikötve tartom, mert így menő!
- " Milyen szorgalmasan sétáltatom mindennap. .... Kiköveteli magának!" -> Rátapintott a lényegre! :DDD
Szokásos esti sétánkról hazajövet, meleg van mindjárt kezdődik meccs, de mindjárt otthon vagyunk. Ezt csak én gondoltam magamban és rosszul, mint kiderült, nagyon rosszul. Az utca elején lakik 3 kis foxi kutya, nem igazán szeretnek minket, hogy mi arra sétálgatunk, de ez van. Egy folytában pörögnek ott, ugatnak ugrálnak, majd mikor már arrébb megyünk hallom összeverekednek, túlságosan felpörögnek. Pedig több mint fél éve mindennap sétálunk az utcán már igazán hozzá szokhattak volna a látványunkon. Sajnos az én figyelmetlenégemből adódott a helyzet. Nyitva volt a kapujuk, sikeresen eljutottunk a következő házig éppen megkönnyebbültem mikor megláttam az egyik kutyát már Ziggyn lógott, jobban nézek körbe már ott volt a másik kettő is. Próbáltam így- úgy forogni, de nem sok értelme volt 3 kutya egy ellen kicsit sok. Hiába kiabáltam a kutyákra hogy NEM, csak harapdálták Ziget :( Kijön a gazdájuk, mondja nekem, ne nyúljak hozzájuk stb. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a póráz könnyebb volt, Zig elkezdett haza felé futni. Mögötte két kutya végül csak az egyik követte egy darabig én meg utánuk, kezemben a póráz. Tisztára berezeltem (nagyon finoman fogalmaztam), hogy kifut/nak az útra, és mivel forgalmas főút mentén lakunk nem igazán hajtanak lassan, meg a sok sövény, nehezen lehet belátni. De hála a Teremtőnek meg az én okos kiskutyámnak megállt a kapuban visszafordult és ott várt engem, hogy végre menjünk már be. Bemegyünk akkora a fejem, mint a ház. A pórázát összeszoktam csatolni, egy kört formázni, most is ezt akartam, de mondom hát a nyakörv rajta van, hát nincs. Mondom mi a frász??? Hozza utánunk tesóm az utcáról. De a póráznak nincs baja, a nyakörv karikája ép, szóval egyszerűen fogalmam sincs, hogy a póráz meg a nyakörv, hogy vált így ketté. Egy giga óriás hibám, és persze a megszokások, agilityn mindig laza a nyakörve és ehhez nagyon, de nagyon hozzá szoktam, ezért csak így lazán csatoltam fel rá. SOHA többet ilyet!!! Végül itthon megnyugodott, este még játszottunk, evett, aludt nyugodt volt. Én annál inkább ideges, hogy hogyan lehettem ilyen béna és hülye!!
Másnap reggel, Ziggy új szokása, hogy feljön az emeletre és a szobám előtt vár, hogy menjünk ki játszani. Hallom szuszakol az ajtóm alatt, felkelek, kimegyünk, egy iszonyú jót játszottunk, pörgött ezerrel. Semmi arra utaló jel nem volt, hogy feszült lenne, ideges a tegnapi miatt. Bejöttünk, megetettem, majd én feljöttem, ő evett és piheni készült. egyszer csak hallok egy csattanást, meg egy nyüszítést. Rohanok le, gondoltam valamelyik macska megelégelte a Ziggy zaklatását. (Hangsúlyozom eddig soha nem bántották a macskák) Mondom mi a fene, megyek látom a kutya a sarokban ül, teraszon felborítva egy virágcserép, gondoltam kelekótya neki ment ráesett a cserép ezért sírt. Nem szídtam meg érte a tegnapiak miatt, igaz a héten elmagyaráztam neki, hogy nem agyagosok vagyunk és nem kellene cserepeket összetörni, mert egyet a héten összetört, valószínűsítem macska űldőzés/ felugrálás közben. Mindegy láttam Zigen, hogy szégyelli, amit tett. Én ezzel lezártnak is tekintettem ezt az ügyet. De később jön apukám, hogy jöjjek, mert Ziggy elég furákat művel, el akar bújni, meg nyüszmörög. Egyszerűen nem tudtam hova tenni ezt a viselkedését. Játszottunk kint egyet, trükköket gyakoroltunk, mondom meleg van elég is volt jöjjön be aludni. Be is jöttünk, de nem vackol, le se ül, csak áll és liheg. Próbáltam, hogy feküdjön, üljön le semmi, csak áll és liheg. Pedig kint az udvaron lefeküdt. Beengedtem az autóba aludjon ott, ha akar, de ott meg egyedül nem akar lenni. Fogalmam nem volt róla, mi baja lehet, mi történhetett hisz bent voltam nem hallottam semmi szokatlant. Végül a teraszon akartam a szokásos helyére lefektetni, hogy akkor pihenjen ott, úgyanazt előadta, mint bent, max. leült de rögtön felkelt, mondom nem igaz. Nézek a földre látom ott egy halott méhecske, egyből összeállt a kép, nagy valószínűséggel a méhecskével játszani akart és a méhecske meg nem. A méhecske fenekében nem volt fullánk, de Zigen nem éreztem dudort (ma sem), de vmi biztos történt és ekkor dönthette fel a virágcserepet. Délutánra megnyugodott és bent pihent. A legeslegrosszabb az volt, hogy nem tudtam mi baja lehet.
Ahhoz képest, hogy egy jó nagy sétás, fürdetéses hétvégét terveztem, ez lett.
Hát senkinek sem ajánlom ezt a hétvégét. Egy biztos tanulságos volt minden egyes perce! Remélem ez a hétvégénk sokkal- sokkal jobb lesz =)
