A támadás után napról- napra egyre szebben, magabiztosabban sétáltunk. Hazafelé mindig nézett, hogy biztos arra megyünk, tuti. Igen arra! Már kezdtem is megnyugodni, hogy nem lesz semmi baj. Kiheverte. Aztán egyik nap nagyon felpörögtek a kiskutyák. Másnap hazafelé jövet a kapu alatt kidugta az egyik kutya a fejét. Sztem Zig azt hitte, hogy kijön. Így parázik ott, kicsit lapos kuszásban, minél gyorsabban menjünk onnan működik benne. De ezen nem is csodálkozom! És dolgozunk és dolgozunk rajta.
Szinte minden nap megyünk az utcára sétálni, és hát SAJNOS elkerülhetetlen, hogy emberekkel találkozzunk. Aztán a különfélébb megjegyzések vannak:
-" Elfáradt a kiskutyád?" -> Ezt nem igazán tudom hova rakni, mondom biztos. Ha ez neki olyan fontos információ. Végül nem közöltem vele, hogy pár km-es séta lókaka egy ilyen kutyának. De jól nevelt és visszafogott vagyok.
- " Ő a sétálós kutyus" -> Igen, otthon meg kikötve tartom, mert így menő!
- " Milyen szorgalmasan sétáltatom mindennap. .... Kiköveteli magának!" -> Rátapintott a lényegre! :DDD
