Először is már megint sikerült nem írnom ide. Régóta őrlök magamban egy bejegyzést, vagy lehet inkább már- már monológ a dolog. Sokat nagyon sokat gondolkodtam, hogy ezeket a tapasztalatokat és érzéseimet levessem-e ide. A téma: a kutya képzése és ami mögötte van. Hol máshol kezdeném, mint az elején. Mikor Ziggy hozzánk került 0, azaz NULLA kutyakiképzési tapasztalatom volt a családéval együtt. Hiába volt előtte 14 évig kutyánk, Ő is tudott ülni, meg ha szóltunk jött stb. De Ő értünk élt, Vele nőttünk fel, kisbarátunk volt.
A tv-ben sokszor néztem "A póráz két végén"-t, és volt benne egyszer kutyaovi. Na, mondom én is szeretném kutyaoviba járatni a kutyám, de nem tudtam akkor még a pécsi kutyaiskolákról stb. Egyik kedves barátnőm mondta, hogy van Pécsen kutyaovi. Ekkor kattant el vmi a fejemben, Ziggynek ott a helye. Zigus 4 hónapos volt mikor odamentünk. Az első alkalom, nem győzött meg. Ziggy félős volt nem nyitott más kutyák iránt. Visszagondolva nem is csoda, hiszen nem volt kutyák között. Egyedül az udvarban volt, még az utcára se vittem ki, míg nem voltak meg a kötelező oltásai. Hiba vagy sem, nem tudom. Ezt is azért nehéz dolog sztem eldönteni. Egy városban azért teljesen más, eleve leviszi dolgát végezni, akarva akaratlanul is találkozik más kutyákkal, ill. a futtatóra viszik a piciket és már ott megtanulják a falkába való beilleszkedést, a többi kuttyal való kommunikációt. Na ez, Ziggynek teljesen kiesett, hiába az ovi. Ő fél nem engedjük el, nem játszott SOHA a társaival az oviban, akkor kérdem én mire való egy kutyaovi, ha nem a szocializációra?????? Így Ziggy szocializációja rossz! Az ovi vége felé Ziggy is oldódott nyitottam lett a társai felé, ez abban nyilvánult meg, hogy szart a fejemre, nem fogadott szót, engem csipkedett. Majd ovi asszem utolsó foglalkozásán ovinénink azt mondja nekem, hogy Ziggyre kellene egysoros fojtó póráz!!!!!!!! Mert nem fogad szót! Hát ööööö, mi azóta se rendelkezünk ilyen kutyafelszereléssel, pedig azóta másfél év telt el. Baromság!!!! Mint az is, hogyha egy kutyának mondod, hogy fekszik és nem fekszik le, akkkorr, fogod a pórázt rálépsz és utána jól megrántod, hogy a kutya így a földre kerüljön. Remek módszer mindenkinek tudom ajánlani, aki azt szeretné, hogy a kutyája féljen tőle!!!! Másik kedvencem, még mindig oviból, vagyis a kutya max 6 hónapos, kamasz rendesen. Hát hogy jönnek be ezek a kutyák a kapun meg minden, húznak vonnak, TEJÓ ISTEN! Erre az újbóli fantasztikus módszer, hogy a kutya "jól" viselkedjen. Ez egy láb melletti tanítási módszer egy olyan kutyának, akinek előtte SOHA!!!!! nem tanították láb mellett való menetelést! Szóval: Gazda megy, kutya mellette, majd kutya előre megy húz, a póráz a "kiképző" kezében és ő szép ívben visszarepteti a gazda lába mellé a kutyát, hogy már pedig itt a helyed! Egyszerűen fantasztikusan csodás eredményeket lehet így elérni, bámulatos, úgy fos az egész ahogy van!!!!! Nem, nem azt mondom, hogy az én kutyám nem repült egyszer sem míg a kezemben volt, valszeg fog is még, erre előre se vagyok büszke, próbálom ezt nagyon, de nagyon mellőzni. Mert ez se nekem, se neki nem jó, arról nem is beszélve, hogy néz az ki egy kívülállónak, hogy röpül a kutya. Tehát az oviból rengeteg NEGATÍV tapasztalattal, de elballagtunk. Jött a kutyaiskola. Hmmm, meghatározó volt ez is. Kezdem egy látott tapasztalattal. Volt egy labrador kutya, aki kb. 2 hete volt új gazdájánál, és eléggé engedetlen volt, TANÁCS: SZÖGES NYAKÖRV!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Néztem, vagy lehet bámultam és még a szám is nyitva volt! Elképesztő!!!! Mondom nulla tapasztalat, de vhogy úgy éreztem és gondoltam, hogy ezek nem jó módszerek, meg hogy én nem szeretném így tanítani a kutyámat. Végül a kutyasulit végig csináltuk, de utáltam! Még az előző kutyánk póráz szettét használta Ziggy, Ziggy iskolában makacskodott, elkérte/ vette tőlem a "kiképző" a kutyát, és majd Ő szépen rendbe rakja a kutyát, hogy szót fogadjon. Hát ez olyan qva jól sikerült, hogy a póráz még ilyen régi típusú volt és volt egy ilyen szögféleség meghajlítva, hát ők ketten ezt szétnyitották, először nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mondom anyagfáradás, hisz közelít már a 20 évhez a póráz. Én naiv, majd visszahajlítom, aha nem. Ezt olyan erővel rángatták szét, hogy ihaj. Én általában magamból indulok, és próbálom végig gondolni a dolgokat, minek mi lehet az oka, és ezt kideríteni. Ziggy engedelmes képzése, botrányos volt, a mai napig nem igazán jó neki, de sokat javult. Ziggy nem is szeretett odajárni se oviba, se iskolába mindig futott oda, ahol ki lehet menni. Már nagyon, de nagyon bánom, hogy első alkalom után nem hagytam ezt az egészet a francba. És mióta a neten meg könyvekben nézegetek kutyakiképzést, azóta tudom, hogy nem velem volt a baj, hanem ott van baj, az elavult szar módszereikkel. Olyan, mint a közoktatás, frontálisan elmondom az anyagot, aki fogja- fogja aki nem nem, így járt. De ez egy olyan dolog, hogy nem kötelező nekik csinálni, ha nem csinálják normálisan miért csinálják??? Tudom nem kötelező odajárni. Én úgy gondolom, ha csinálok vmit, főleg én azért pénzt is kérek azért vmit adni is kellene, és normálisan csinálni. De valószínű én élek álomvilágban!!
Ezt folytatni fogom, mert itt nincs vége, hogy akkor már teljes egész legyen a történet leírom, hogy mit tapasztaltam egy éves agility pályafutásunk során.
