Ma nagyon jó napunk volt. Köszönhető ez a jó időnek!
Először is egy nagyot játszottunk, sétáltunk. Majd átjött hozzánk játszani egyik kutyabarátunk, nagyon jól érezte magát Zig. Elfáradt a nagy kergetőzésben, főleg Ő volt az űldöző, gondolom gyakorolta egy kicsit a terelést. Viccesek voltak, ahogy a virágok körül körbe- körbe kergetőztek =)
Sajnos lemerült a fényképezőgépemben az elmeket, így az ökörködésüket nem tudtam megörökíteni, majd legközelebb.
Már nagyon vártuk és készültünk Ziggel az engedelmességi vizsgára, én főleg izgultam, hogy minden rendben legyen. Erre nem elkezdett havazni, úgy rendesen, meg fújni a szél és ebben az időben nem vállaltuk, hogy bemegyünk. Így januárra tolódott a vizsgánk. Pedig jó lett volna túl esni rajta.
Azt tervezem, hogy tavasszal agility edzésekre fogunk járni, mert Ziggynek nagyon tetszenek az akadályok, teljesen meg van értük veszve. És azt szeretném, ha azt csinálná, ami neki tetszik, élvezi.
Már nagyon vártam, hogy fog neki tetszeni. Hááátt, nem volt elragadtatva tőle, furcsa volt neki. De játszani bárhol lehet =)
Néhány kép.
Kb. fél éve én is beléptem a border collie gazdák sorába. És nagyon jó érzéssel tölt el. Előtte majdnem 14 évig skótjuhász kutyus gazdija voltam. Ezért nehéz volt a döntés számomra, hogy milyen kutyát is szeretnék. Egyben biztos voltam skótjuhászt újból nem, Ő egyszerűen tökéletes volt. A mai skótjuhászok valahogy mások, más irányba viték el a tenyésztést, ami nekem nem tetszik. Nézegettem a fajtákat, egyszercsak megláttam a border colliekat, tudtam, nekem ilyen kutya kell. Sok mindenben hasonlít egy skótjuhászra mind külsőleg, mind belsőleg, de egyben más is. Épp ettől oly különleges. Olvastam, böngésztem róla a leírásokat, hogy hogyan is kell gondozni, és hát úgye köztudott terelő kutya, sok mozgásigénnyel, ettől féltem a legjobban, hogy meg tudom-e majd úgy mozgatni, hogy az neki elég legyen és jól érezze magát. De döntöttem lesz, ami lesz, kutya kell.
Na ezek után megindult a keresés, hogy megtaláljam a megfelelő kiskutyust. Végül idén nyár elején rá találtam. Először fekete- fehéret szerettem volna, de sajnos annyit rágottunk rajta, hogy végül azokat lefoglalták. Így választottam két trikolor közül. A kis pufi lett a miénk. Nagyon boldog voltam mikor elhoztuk, nagyon vágytam már rá, és most végre itt van. Az úton nagyon jól viselkedett, azt leszámítva, hogy végig a karonban kellett tartanom, mert Ő nézni szerette volna, hogy merre is megyünk, hova megy Ő. Nagyon kifáradt az úton, hisz még csak 7 hetes volt, mikor elhoztuk.
Amint hazaértünk, evés, ivás és alvás.
Hát a mi közös életünk így kezdődött el.
.jpg)