Minden, ami kutya meg túra

A héten Balatonon jártunk. Szeretünk odamenni, főleg együtt, mert mindig jól érezzük magunkat. Miért is éreznénk rosszul? Ziggynek az idő is megfelelő volt, sütött a nap, de nem volt hőség, igazi kellemes idő volt egy kis kiránduláshoz. Leértünk Balatonra gondoltam összeszedem a diót meg összesöpröm a leveleket és még apukám lenyírja a füvet, mi addig elmegyünk kószálni. Kész idegbaj volt még végeztem, mert egy boder collie egyfolytában terrorizált, hogy vele kell foglalkozni, hozta a labdát, frizbit. Bezzeg ilyenkor a büdös dögje gyönyörűen apportírozik mikor mást csinálok, de ha kimegyek vele játszani, akkor neeemm! Egy kép, hogy Zigus mennyire segített nekem :D

Le akartam videózni azt is amikor már szó szerint harapdált! Végül elindultunk a közeli szabad strandra. Megnéztük a vizet és frizbiztünk sokat!

Zig nem rajong a vízért, látszik a gülü szemein, hogy inkább menjünk innen :)

Z elkapja a frizbit:

És nagy kedvencem, Zigu frizbi szállítási technikája :DD

A képen látható mászókára felszerettem volna rakni Z-t, de sajnos magasan volt nem tudtam felrakni oda. Mászni meg nem kezdtem el vele. Így végül én másztam fel és pókhálóztam le :) Ő meg közben lent sívitozott és próbált felkapaszkodni addig míg mert.

Ezek után kicsit játszottunk még majd Zigu kicsit körbe nézett. Egyszer csak látom megy oldalra, ahol a Balaton van csak ilyen békaszőlős /békalencsés, tehát zöldenek tűnik, fűnek. Az én kutyám egyenesen belenyargalt :DDD Azt a fejet mikor rájött, hogy ez víz!!! Istenem mindent meg ért ez a pillanat, kisdilinyós. Kicsit későn kaptam le a pillanatot, mert kifelé hívtam, hisz azért már hideg volt, a víz is az, nehogy nagyon vizes legyen megfázzon. Szóval Zigus a mocsárban:

Itt meg már kint és próbálja magát vízteleníteni:

És ezek után annyira bedühödött a vízre, hogy ahol kifut egy kicsit a Balaton ott elkezdte a hullámokat terelni. Videót is készítettem, de sajnos nem vagyok egy számítógép zseni, így annak a feldolgozása várat még magára. De sztem ez a néhány kép is magáért beszél:

Szóval mi ilyen jókat mulatunk együtt, ha Balatonon vagyunk. További képek a galleryben: http://gallery.site.hu/u/magness/talalka/2010_09_29/

Mostanság sokat járunk ki a szántó útra, jó is ott. Labdázunk, futkározunk, szeretünk ott kint lenni. Múltkor bicajjal voltam kint, versenyeztünk ki megy gyorsabban, örült az a hülye kis feje :) Megyünk ezen az úton, látni vadnyomokat, valószínű kisebb őz csorda lehetett, de hát szagok, Z rohangált a kukoricásban, jól érezte magát. Visszafelé dobáltam neki a labdát, néha berohangált a kukoricásba, de hozta a labdát. Aztán egyszer csak labda nélkül jött, hiába küldtem be utána, megint csak labda nélkül jött ki. Azok a hülye szagok, nyomok. Az én kedvenc labdám volt, amit még a pécsi kutyakiállításon vettem neki, jó kis stram labda volt nagyon sajnáltam. Pedig kersetük, de sűrű a kukorica meg olyan nagy a gaz, hogy esélytelen volt megtalálni benne. Már bele is törődtem, hogy nem lesz meg egy vmi éltetett, ha learatják előbukkanhat a laszti, de nem akartak neki állni ennek a nyamvadt kukoricának a learatásának. Ez okból tanulva, és megtorlásból nem vittem játékot. Pénteken du. kimentünk bóklászni. Zig berohant a kukoricásba, majd egyszer csak kirohan a szájában van vmi pirosas, mondom mi a frász az, kidobja a szájából, a labdája volt amit elhagytunk. Vagy fél percig kiabáltam örömömben, hogy "nagyon okos vagy!"  Ő nem igazán tudta mire vélni a gazdájának az eféle kiborulását, csak nézett a másik irányba :DD 

Ekkor pénteken, ahogy mnetünk ki az egyik szomszéd kutyája is kint volt, zsemleszínű, hasonlít a golden retikre, de nem az volt. Mi gyorsan elhúztunk onnan a biztonság kedvéért. Mászkálunk, sétálunk én fényképezgetek, épp guggolok gombát fényképezek ill. Z ahogy elkezdett ott fetrengeni, egyszercsak Z felugrik és néz. Mondom mi van, látom itt rohan felénk egy zsemleszínű kutya, hirtelen azt hittem, hogy eljött utánunk a kutya, de látom jön vele vki egy férfi. Hirtelen ki mer minket itt megzavarni :D Erre hát a goldenes barátnőnk a gazdijával, kijöttek utánunk! :D  Olyan aranyosak voltak, még a golden szaglászott, Z terelte őt :) Majd jöhetett az önfeledt mókázás, rohangászás és játék. Majd Z a kukoricás melletti kisebb árokban akart nyargalni, de akkora volt a parlagfű meg a lelkem olyan kis hebrencs volt, hogy abban a nagy gazban elesett egymás után kétszer, elsőre kissé vicces volt. Másodszorra már nem annyira mikor láttam, hogy vér folyik a szájában, esés közben valószínű ráharapott a nyelvére és vérzett. Jaj, de megijedttem, de hál' Isten csak ennyi, gyorsan elvittem az egyik közeli pocsolyához, hogy mossa ki a szájából a vért és már kezdődhetett is a játék újból!