Mostanság sokat járunk ki a szántó útra, jó is ott. Labdázunk, futkározunk, szeretünk ott kint lenni. Múltkor bicajjal voltam kint, versenyeztünk ki megy gyorsabban, örült az a hülye kis feje :) Megyünk ezen az úton, látni vadnyomokat, valószínű kisebb őz csorda lehetett, de hát szagok, Z rohangált a kukoricásban, jól érezte magát. Visszafelé dobáltam neki a labdát, néha berohangált a kukoricásba, de hozta a labdát. Aztán egyszer csak labda nélkül jött, hiába küldtem be utána, megint csak labda nélkül jött ki. Azok a hülye szagok, nyomok. Az én kedvenc labdám volt, amit még a pécsi kutyakiállításon vettem neki, jó kis stram labda volt nagyon sajnáltam. Pedig kersetük, de sűrű a kukorica meg olyan nagy a gaz, hogy esélytelen volt megtalálni benne. Már bele is törődtem, hogy nem lesz meg egy vmi éltetett, ha learatják előbukkanhat a laszti, de nem akartak neki állni ennek a nyamvadt kukoricának a learatásának. Ez okból tanulva, és megtorlásból nem vittem játékot. Pénteken du. kimentünk bóklászni. Zig berohant a kukoricásba, majd egyszer csak kirohan a szájában van vmi pirosas, mondom mi a frász az, kidobja a szájából, a labdája volt amit elhagytunk. Vagy fél percig kiabáltam örömömben, hogy "nagyon okos vagy!" Ő nem igazán tudta mire vélni a gazdájának az eféle kiborulását, csak nézett a másik irányba :DD
Ekkor pénteken, ahogy mnetünk ki az egyik szomszéd kutyája is kint volt, zsemleszínű, hasonlít a golden retikre, de nem az volt. Mi gyorsan elhúztunk onnan a biztonság kedvéért. Mászkálunk, sétálunk én fényképezgetek, épp guggolok gombát fényképezek ill. Z ahogy elkezdett ott fetrengeni, egyszercsak Z felugrik és néz. Mondom mi van, látom itt rohan felénk egy zsemleszínű kutya, hirtelen azt hittem, hogy eljött utánunk a kutya, de látom jön vele vki egy férfi. Hirtelen ki mer minket itt megzavarni :D Erre hát a goldenes barátnőnk a gazdijával, kijöttek utánunk! :D Olyan aranyosak voltak, még a golden szaglászott, Z terelte őt :) Majd jöhetett az önfeledt mókázás, rohangászás és játék. Majd Z a kukoricás melletti kisebb árokban akart nyargalni, de akkora volt a parlagfű meg a lelkem olyan kis hebrencs volt, hogy abban a nagy gazban elesett egymás után kétszer, elsőre kissé vicces volt. Másodszorra már nem annyira mikor láttam, hogy vér folyik a szájában, esés közben valószínű ráharapott a nyelvére és vérzett. Jaj, de megijedttem, de hál' Isten csak ennyi, gyorsan elvittem az egyik közeli pocsolyához, hogy mossa ki a szájából a vért és már kezdődhetett is a játék újból!
